3.rész

    

                                                           

Mikor haza értem nem volt otthon senki. Gyorsan meg vacsiztam és fel mentem a szobámba tanulni. De nem akart menni. Még mindig Anthony-n agyaltam. Most biztosan haragszik rám, amiatt amit látott .De már nem tehetek ellene semmit. Megtörtént. Anyáék este nem jöttek haza így nem vártam meg őket csal elmentem aludni.

Reggel kivételesen nem voltam késésben. Nem tudtam aludni. Csak forgolódtam. Anthony, Anthony és Anthony…Hulla fáradt voltam így gyorsan felötöztem és gyors sminket készítettem , mert nagyon karikás voltak a szemeim. Mikor kész lettem elindultam és pont elkaptam egy buszt. A sulihoz érve nem volt nagy változás tegnaphoz képest. Viszont a fiúknál Joey…nagyon rémisztő volt. Éreztem a tekintetét magamon. Eléggé kellemetlen volt. Majd Hannát láttam futni,nem is inkább ROHANNI felém.

-Stella! - ugrándozott nekem ott mint valami bakkecske –Képzelt, ki hívott el a bálba?Na ki, ki, ki ,ki?HÁT CALUM!!!Ugye milyen jó!!Stella, figyelsz te  rám….

Igazából nem tudtam. Anthonyt néztem. Nagyon figyelt valamit. Vagyis inkább engem. Nem tudom mi volt rajtam annyira érdekes. Éreztem, hogy elvörösödök…

Hanna csak legyintett és vissza is ment a többiekhez. Én pedig elindultam a srácokhoz. Amikor észre vettek Anthony is elindult felém.

- Figyu nem akartalak megbántani –Én sem téged- mondtuk egyszerre mire mind a ketten elkezdtünk ezen nevetni. Megfogta a hátamat, mire libabőrős lettem.”Odatolt” a fiúkhoz.

- Srácok ő itt Stella-mutatott rám-Stella ő itt Thomas, Eric Colton és Joey.

- Sziasztok! - integettem mint aki nem normális. Amikor már kezdett ciki lenni befejeztem. Leültem hozzájuk és Anthony pedig mellém. Szorosan mellém…

        És elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam, hogy kivagyok miket szoktam általában csinálni stb…de ők..egy bandát alapítottak a MIDNIGHT RED-et. Nem igazán volt ismerős a nevük, de szerintem nem is volt baj.  - Tényleg nem ismersz miket?Srácok adjunk neki elő valamit- mondta Eric és már pattantak is fel a „kisszínpadra”.

Amikor meglátták őket a lányok mindenki a színpad elé tömörül, amitől nem láttam semmit. Amikor észre vették ,hogy milyen nyomi vagyok Anthony mondta, hogy „hátul a gyönyörű lányt engedjétek az első sorba ”azt hittem ott fogok elájulni. Szinte vörös volt a fejem,A többiek előre engedtek és mindenki szerintem megölt volna abban a pillanatban.

Hihetetlen milyen jók voltak! *-*Főleg Anthony. Szinte mindig rám kacsintott, amikor ő énekelt. Le nem vette rólam a szemét,és éreztem, hogy elölt valamilyen érzés. Nem tudom megfogalmazni, de amikor Ő ott van a közelemben,vagy csak rá gondolok, akkor érzem. Most már biztos vagyok benne, hogy, ….szeretem . Nem bírom ki nélküle egy percig sem!

https://www.youtube.com/watch?v=mpg4HtY7qsc

Amikor vége lett Anthony leszaladt hozzám és szorosan megölelt. Én még jobban őt.

- Na milyen volt?-  kérdezte de közben nem engedett el hanem a derekamat fogta.

- Hihetetlenül jó volt!Imádom azt a mit csináltok, mert az jó-igazából nem tudtam megfogalmazni jól,m mert túl közel volt hozzám és az valami leírhatatlan érzés volt. Amikor a többiek odaértek hozzánk,elengedtük egymást. Mindegyiküknek elmondtam, hogy nagyon jók voltak. Mindenkit megöleltem kivéve Joey nem akart. Nagyon furám néz már mindig. Kezdek félni tőle…

Az első óránkon nem történt semmi, mert helyettesítő tanár volt bent, és azt csináltunk, amit csak akartunk. Anthonyval egész órán egymást néztük. Komolyan mondom! 45 percen keresztül egymás bámulásával telt az időnk. Néha röhögtünk egymáson, amikor nem bírtuk tovább, pedig a terem másik oldalán volt, nem mellettem. Amikor kicsengettek gyorsan elmentem Hannával WC-re. Amikor készen voltunk meghallottuk, hogy valakik bejöttek és így bebújtunk a vécéhez. Felálltunk a tetejére, de nem nagyon bírtuk, mert ketten egy WC tetején. Így egymást átöleltük és úgy megtudtunk állni.

- Láttad azt a csaj akit előre hívtak, mert szerencsétlen nem látott semmit sem?- kérdezte egy eléggé ismerős hang:Gigi. Utáltam, mert mindig piszkált mindenért. Amikor jó voltam valamiből direkt beszólt, ha tesin engem néztek a fiúk mindig leégetett vagy csak direkt ellökött. Gyűlöltem!

- Aha- őt már nem ismertem.

- Látom nagyon rákattant Anthonyra, de nem fogom engedni neki, MERT Ő AZ ENYÉM! Nem fogom engedni, hogy egy ilyen kis liba elvegye tőlem. És már meg is van hogyan fogom…

Többet nem hallottunk, mert kimentek, de ne i is volt baj ennyi is elég volt. Nagyon fájt amit mondott, és amikor Hanna is látta az arcomon mit gondolok szorosan megölelt. A sírás kerülgetett. Tudtam, hogy amit mondott teljesülni fog vagy valahogy véghez fogja vinni. Ezt ne! Bármit elvehet tőlem bármit, de őt ne….

Hannával kimentünk a folyosóra. Justint nem láttam sehol sem, pedig abban a pillanatban nagyon hiányzott. Nem tudom miért. Amikor kiértünk gyorsan visszasiettünk a terembe. Pont csengetésre estünk vissza. Fizika volt. Imádtam a fizika órákat, de nem tudtam, rá koncentrálni. Nagyon kattogott az agyam, mit fog csinálni. Ki se merek menni az ajtón, mert nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban nem egy festék fog-e landolni rád.

Szép lassan vége lett az órának és utána jött a kínzás. Dupla matek , tesi és Német. Mindegyiket végig szenvedtem, de nagy nehezen letudtuk. Nagyon éhesek voltunk. Elmentünk az ebédlőbe, de nagyon tömve volt. Hannával találtunk egy üres asztalt és leültünk. De nem sokáig maradt üres….

- Sziasztok! Leülhetek?- kérdezte Anthony. Mi csak bólintottunk és e is ült mellém.

- Többiek?Hogy hogy csak egyedül?- kérdeztem, mert tényleg nem értettem miért nincsenek a többiek vele. Tudom, nem kell mindenhova együtt menniük, de akkor is.

- Hát…nem tudom. Én csak mondtam nekik, hogy most veled szeretnék lenni.- és közben mélyen a szembe nézet. Istenem, nem bírom sokáig, ha ezt fogja csinálni velem…

   Megebédeltünk, de végig tiszta görcs voltam, mert Anthonyval ebédelni úgy, hogy kijelentette, hogy ő most velem szeretne ebédelni.

Gyorsan kellett ennünk, mert visszakellett menni egy kémiára. Az óra nem a mi termünkben volt,hanem elkellett menni az iskola másig végére. Amikor bementünk hirtelen megcsapott az a tipikus kémia illat. Eléggé hányinger keltő volt…

Mindenki elfoglalta a helyét és vártuk a tanárunkat. Eléggé furcsa teremtés volt. Tűz vörös göndör haj, XXL-es szemüveg és zöld ruha. Úgy nézett ki, mint valami manó. Gyorsan beviharzott a terembe, levágta a naplót és ránk nézett.

-          Így nem lesz jó. Párokban fogunk dolgozni, de én fogom kiválasztani kinek ki lesz a párja .És akkor Hanna légy szíves Calum mellé ülni,Jusitn Gigivel lesz,Eric Bellával ,Thomas pedig…

És mindenkinek lett párja és én …..egyértelmű szerintem kivel voltam. Amikor meglátta, hogy velem lesz egyből egy széles mosolyra húzta a száját. Gyorsan átült mellém és már kezdhettük is az órát. Az első feladat az volt, hogy mutatott nekünk egy kísérletet, aminek lekellett írni a tapasztalatunkat és a megoldást, hogy miért csinálta azt.

Tanárnő megmutatta, de nem ismertem rá mit csinál. Anthony persze egyből elkezdett firkantani. Sokáig tartott míg leírta, de nem engedte, hogy megnézzem. Majd amikor készlett lassan elém tolta a papírt és majd nem kiesett a szívem. Ez volt ráírva:

Nincs kedved velem jönni a bálba?

Amikor megláttam majd nem kiesett a  szívem a helyéről.Gyorsan visszaírtam neki  válaszomat, de gondolom nem kell elmondani ,hogy mi  volt. MÉG SZÉP HOGY AZ IGEN!!!

    Ezután csaj egy 10000000wattos mosolyt dobott nekem és egész órát végig szenvedtem. Mondjuk nagyon felvoltam dobva, hogy vele fogok menni a bálba, de attól még a kémiai micsodát nem tudtuk megoldani. Kiderült egyikünk sem érti mit kell csinálni, így csak firkáltunk  a papírra és figyeltük a többieket. Aztán amikor végig néztem az osztályon egy valakin megállt a tekintetem: Justin.
Nagyon mérgesnek tűnt, de nem érdekelt annyira. Biztos ő is elakart hívni, de tudhatná hogy úgy is nemet mondtam volna neki.

          Egy idő után kicsengettek és az egész osztály egy emberként vette célba a folyosót. Ezt a napot is megúsztuk. Gyorsan bevártam Hannát és ott ugráltunk,  mint két idióta,  amikor mondtuk, hogy azokkal ültünk akikkel szerettünk volna és hogy velük is megyünk  a bálba.

- Várj akkor te kivel is mész?- kérdezte Hanna, mert nem értette kivel fogok menni. Ennyire figyelt rám. Pont nyitni akartam a számat, amikor Anthony jött ki az ajtón.

- Akkor szia Stella-kacsintott egyet nekem és már ment is. Visszanéztem Hannára és ő egyész fogsoros mosolyt dobott ő is nekem. Majd megint elkezdtünk ugrálni.

        Majd ketten hazaindultunk és mindent elmeséltünk egymásnak. Hát igen. Suliban nem szoktunk sokat pletyizni, csak amikor együtt megyünk haza és az mostanában nem  sok alkalom volt.

Hazakísértem és egyedül ballagtam haza. Láttam, hogy anyáék megint nincsenek otthon. Amikor kinyitottam az ajtót olyan dolog várt, amire nem számítottam…….

Na ennyi lenne. Ha tetszett pipáljatok, iratkozzatok fel vagy csak komizzatok ide a szöveg alá. Akinek nincs fiókja az is tud, mivel névtelenek is tudnak hozzászólni ehhez.Remélem sokatoknak tetszett. A kővetkező lehet, hogy egy kicsit késni fog, mert másik blogot is írok és nem tudtam vele foglalkozni, mert ezt írtam.Ha valamit nem értetek vagy csak szeretnétek valamit tudni bátran kérdezzetek, mert szívesen válaszolok minden kérdésre.

Puszi: Stefi :*

2.rész

                                                       

Köszönöm a kommentet, és a Facebook-on lévő pozitív visszajelzéseket,nagyon jól esett mindegyik. Remélem ez is tetszeni fog.Jó olvasást!Nem tudom, hogy kell úgyhogy csak linkeni tudom a zenét. Akkor vágjunk is bele..

https://www.youtube.com/watch?v=sfEJTUMZ1b0

https://www.youtube.com/watch?v=IM9aNdwMllg

-Közelebb mentem az ágyamhoz , és ismeretlen szám volt kiírva.Nem akartam felvenni, mert ismerem az ilyen embereket.Ha ismernek miért nem tudnak felhívni normálisan??

-Hallo?-próbáltam határozott lenni , de nem sikerült.

-Ömm…Stella, te vagy az?-ez meg ki?Még a hangja sem volt ismerős.

-Igen.Te ki vagy?

-Calum. Tudod …Justin haverja..

-Figyelj, ha róla akarsz beszélni akkor nem engem..

-Nem, nem. Igazából Hanna miatt hívtalak..-ez fura volt.Egészen3 év alatt egy normális szót nem váltottunk egymással és akkor most velem akar beszélni.Oké, hogy Hanna a legjobb barátnőm, de azért mégis eléggé fura volt ez így…-Most szerinted mi van vele?Mindig köszönök neki de csak elfordítja vagy lehajtja a fejét.Mindig keresem a szemkontaktust és amikor észre vesz sosem néz vissza, és ez….Tudod Stella, remélem tudsz valamiben segíteni, mert te vagy a legjobb barátnője, és csak tudod miért csinálja ezt, mert én ..szeretem őt…-Calum hangjában fájdalmat és csalódást éreztem.Nagyon megesett rajta a szíven.Mit tehettem volna?Ha mind a ketten szeretik egymást akkor miért ne?

-Szerintem tudok benne segíteni.Abban biztos lehetsz, hogy nem azért csinálja ez veled, mert közönséges vagy számára, hanem mert nem tudja hogyan szólítson meg.Menj oda hozzá és kezdj el vele beszélgetni.

-Köszi! Szerinted jó ötlet lenne, ha elhívnám a bálba?-Amikor kimondta ezt a mondatot akkor kiesett a kezemből a telefon.Még szép, hogy ezt kellene tennie! Hanna már évek óta arra vágyik ,hogy Calummal menjem a bálba.

-Biztos, hogy örülni fog neki, amikor meghallja!

-Na akkor én megyek.Szia és köszi mindent, de ..ezt ne mondd el senkiek oké?-Pf, nehogy már lerontja az imidzsét ezzel.

-Oké- és már le is tette.Nagyon  jó  érzés volt, hogy mindkettőjüknek segítettem.Ez anyyira feldobta az estémet, hogy nem tudtam aludni, így megnéztem egy filmet..

Reggel hulla fáradtan keltem és szokásomhoz híven, megint késésben voltam.A tegnap esti film nagyon hosszú volt..Gyorsan felöltöztem, a hajamat egyszerűem kiengedve hagytam. Lerohantam a lépcsőn és kiszaladtam az ajtón. Eszembe jutott, hogy nem mostam fogat! Bekaptam egy rágott  és pont elkaptam egy buszt ami elvitt a sulihoz, így nyertem 3 percet és  már nem voltam annyira késésben.Amikor a sulihoz értem, egyből a szemem Anthonyn akadt meg.Milyen jól nézett ki….várjunk csak!!De hisz ők 5-en vannak, és tegnap 4-en jelöltek be!Na mindegy biztos még nem is volt fent …

-Szia kicsim hiányoztál-húzott közelebb magához olyan közelre, hogy azt hittem megfog csókolni!Gyorsan a mellkasára tettem a kezem és ellöktem magamtól.-Azért ne mond azt nekem, hogy tegnap egyik  pillanatban sem gondoltál rám?-vette elő a perverz mosolyát.

-De igen, ahogy mondod így emlékszem. Igen gondoltam rád. Pontosan akkor amikor azon gondolkodtam, hogy kit fogok ma tökön rúgni-összehúzott szemmel szerintem eléggé ijesztő voltam, mivel az összes fiú eltávolodott a közelemből Justinnal együtt.

Ezután tovább mentem és megláttam Hannát.Megöleltük egymást és elmesélte mi volt tegnap.Igazából semmi csaj az , hogy tegnap az edzésen Calum-ot figyelte és ő is észre vette Hannát, mire dobott neki egy IRTÓZATOSAN helyes mosolyt,mire Hanna leesett a korlátról és valami csajnak kellett felsegítenie.Ezután mesélt még volna, ha nem látom meg hogy Anthony felénk közeledik.Én is elindultam felé és elmosolyodott.

-Szia.Mizujs?Fáj még a fogad?-na igen.Miután feltette a kérdést mutatott egy 1000 wattos mosolyt és már is nem fájt a fogam J 

-Hát még egy kicsit., de már nem annyira. Figyu azt szeretném kérdezni, hogy most nálatok ki az „ötödik”, mert tudom hogy te Thomas,Eric meg Colton, de aki…

-Ja ő  Joey.De ő ilyen fura lélek …-nem nagyon értettem, de nem is tudtam ,volna mert be csengettek,Gyorsan bepakoltam a szekrényembe és készültem az első órámra ami magyar volt.Hát..nem a kedvencem de jobb mint a matek.

A magyar teremben máshogy volt a terem.Lépcsőkből állt és egyszemélyes padok voltak.Minden fele csak képek, meg képek,meg képek.Félelmetes volt, de annyira , hogy első sorban ültem.Középen ami nagyon para volt mivel nem csinálhattam semmit mert úgyis észre vett volna.Nyomi.Na mindegy ,Anthonyék hátul ültek és még a közelembe sem volt senki normális, csak Hanna.

-Jó reggelt gyerek! Ma Shakespeare életét fogjuk venni.Remélem van valaki bátor, és eszes , és ügyes aki tudna mondani róla valamit-ebben az egészben az volt a legijesztőbb, hogy minden egyes „dicsőítő ”szónál egyre közelebb jött hozzám.Amire szerintem tudjátok a választ:én nekem kellet beszélnem az életéről.Gyorsan kiálltam az osztály elé és ledaráltam mindent amire emlékeztem.Hát igen mindent, Csak azt nem amit igazából kellett volna..

-Ms . Hood ez nagyon szép és bölcs volt, csak nem ez volt a feladat,Majd  máskor. Üljön le. Mr. Ladao tudna ehhez valamit mondani?

Ladao? Az meg ki?

-Igen, tanár úr .-És akkor ő is kimagolt mindent amit bemagolt.  :D Értitek? Kimagolta amit bemagolt.Nem? Na mindegy….

-Ez gyönyörű volt Mr. Ladao . 5-ös felelet.Látja Ms Hood? Ilyent kellett volna mondania, nem olyan zagyvaságokat amiket itt összehordott.

Én erre csak egy szemforgatással válaszoltam, de nem is nagyon érdekelt mit mondott utána.Csak bámultam az órát és nem akart mozdulni!Majd egyszer csak kicsöngetek és mindenki szaladt ki a teremből.Hannával a büfé felé vettük az irányt.MEGINT beakartunk fordulni,de én nem akartam, mert Justin és a haverjai megint ott voltak .Láttam most egy másik ribancnak markolt bele a hátsójába.Szánalmas….

Be álltunk a sorba. És vártam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.Pont én következtem volna, ha a ribanc nem lök arrébb mert „állítólag” ő következett.Hát gondolhatjátok, nem hagytam magam.Gyorsan vissza löktem, de ez nem is ,lett volna baj ha nincs a kezében az itala ami ..eléggé eltalálta a felsőjét..

-Mit képzelsz magadról?-erre válaszolni akartam de nem sikerült, mert mind a ketten a földön voltunk.Hát ..nem vagyok egy nagy verekedős..DE EZT NAGYON IMÁDTAM!!Hihetetlen milyen gyengék,amikor meglátják, hogy letölt  körmük  és akkor kezdenek el a legjobban sírni.Így én nem akartam verekedni ,mert nem azért jöttem.Közben láttam Justin arcát.Most neki is behúznék egy nagyot.Láttam ,hogy a lány nem bírja  körme miatt és felakartam állni de nem tudtam mert hirtelen megragadta a nyakamat és majd nem megfojtott és visszahúzott a földre.Igazából ebből a „harcból ” is én jöttem ki győztesül, mert letörtem még egy körmét!Haha, milyen kegyetlen vagyok. Felálltam majd Justin sétált oda hozzám elégedült arccal.

-Mindig is szerettem az ilyen verekedős lányokat, akik megvédik magukat. Cica még mindig nem értelek, miért nem..?

-Figyu Justin nem akarok semmit sem tőled, úgyhogy szerintem hagyjuk egymást…

-Ahamm persze-és a következő pillanatban megcsókolt.Gyorsan ellöktem magamtól és

megütüttem.Az arcát fogta de nem érdekelt.Ennyire nem is tudott volna lesüllyedni!És az egészben az volt a legrosszabb ,hogy Anthony is látta.Láttam a szemében a csalódottságot .Nem tudtam mit mondani.Elment, és szerintem ezt soha nem fogja nekem megbocsátani.De akkor….ez miért bántotta meg?? Akkor lehet, hogy,…..neki nem csak egy lány barát vagyok vagy egy ismerős hanem több :3

Visszamentem a terembe és Anthonyra néztem, de ő nem nézett rám.Szinte lesüllyedtem a szemében.De ezen nem volt időn agyalni, mert menni kellett tesire. Miért találták ki, hogy heti 5 tesink legyen?Ez szívatás… :’(

Gyorsan átöltöztem és kimentünk megint futni.És igen  a fiúknak nem kellett semmit sem csinálniuk, így kiültek a vaskerítésre, és onnan bámultak minket.

Istenem, miért kell ilyennek lenni? Most , hogy szerintem Justin  haragszik rám és Anthony is így ez fura volt.Olyan volt mint elsőben amikor 2 helyes fiúval barátkoztam és ugyanez  volt a helyzet és így veszítettem el mind a kettőjüket.De nem mehetek oda Justinhoz bocsánatot kérni hisz az már milyen..Minek nyomul?Minek csinálja mindig a feszkót és legfőkébb miért nevez úgy mint ha a barátnője lennék….

Tesi után ofő keresett meg valami fontos ügy miatt.Nagyon megijedtem, mert nem tudtam semmire sem gondolni csak a verekedéses dologra…..

-Na Stella, mivel tudjuk, hogy neked nagyon jó a fantáziád és mondtad is, hogy szeretnéd csinálni ezért arra kérnélek meg, hogy te szervezd a bált!-nagyon örültem neki!Mindig is én akartam szervezni.Gyorsan elmondta miket kell csinálnom és elintéztem és elengedett.

Nem vártam meg Hannát, mert gondoltam megint Calumot bámulta, így egyedül indultam haza…….

Bocsi, hogy ez lett olyan amilyen,de ez most egy Justinos rész lett! A többi már nem ilyen lesz!PLS komizzatok iratkozzatok vagy pipáljatok mert csak akkor tudom ,hogy tetszik nektek és akkor nagyobb lendülettel és kedvel írom nektek a részeket. :*

1.rész

Reggel rohantam a suliba, mert szokásosan megint késni fogok. Megint elaludtam. Szaladtam, közben majdnem kiszakadt a tüdőm, annyira siettem. Láttam, hogy már senki sem volt kint. Amikor bementem gyorsan felmutattam az azonosító kártyámat és már szaladtam is a lépcsőhöz. Pont beakartam kanyarodni, amikor valakibe beleütköztem egy nagyot. El is estem volna, ha nem fog meg. Annyira szégyelltem magam, hogy nem mertem felemelni a fejemet, hanem csak ki préseltem a fogaim közül egy „köszi”-t majd szaladtam fel a lépcsőn.

Amikor kinyílt az ajtó az egész osztály engem nézett, de nem érdekelt, mert ott volt a matek tanár szúrós tekintete rám, ami nekem elég is volt. Nem ülhettem le, mert elkérte az ellenőrzőm, de nem mondott semmit. Visszaadta és mondani akart valamit, de megint kinyílt az ajtó. Az egész osztály megint oda nézett. Minden lánynak nyitva maradt a szája. Én nem tudtam, mert az ajtónak háttal voltam. Amikor megfordultam akkor megértettem miért, mert nekem is úgy maradt.

5 fiú volt a küszöbön és láttam, hogy újjak. mert eddig nem is láttam itt őket. Hát hogy is mondjam….ÁLLATI HELYESEK VOLTAK!!! *-*

- Na végre ,hogy megérkeztek. Az igazolásokat kérem-mondta majd a kezét nyújtotta és mindegyiket megnézte-….igen akkor ott hátul van 5 pad foglaljanak helyett-mutatott hátra és elmentek. De én még mindig ott álltam és bambultam. Mr.Braun felhúzta az egyik szemöldökét és rám nézett.

- Ms.Hood nem szeretne leülni?- kérdezte majd hátra mentem a helyemre, ami mögött az egyik fiú ült. Szuper. Holt biztos, hogy egész órán szorongani fogok, ha itt fog mögöttem ülni….Elővettem a felszerelést és írtam, amit a tanár a táblára, de nem tudtam figyelni . Mindig azon járt az eszem mit csinálhatnak hátul. Majd valaki elkezdte bökdösni a hátam. Szép lassan hátra néztem és csak egy valamit vettem észre: az ellenállhatatlan mosolyát.

- Bocsi, de most miről is beszél. Te érted?- kérdezte, de nem tudtam válaszolni, mert csak a mosolyát tudtam nézni. Mind kettőnknek kellemetlen volt, mert:1 nem válaszoltam neki csak a száját bámultam, a 2. az hogy ezt a tanár is észre vette…

Ezután akkora ordibálás lett, hogy kiküldött az óráról egy órai munka egyessel és egy igazolatlannal…

Amikor ki csengettek Hanna nagyon gyorsan szaladt ki hozzám. Amikor odaért felálltam és megöleltük egymást. Már is jobb kedvem volt…

- Ez mi volt? Tudod, hogy mindig figyel téged, de is tudhattad volna, hogy úgy is lefogsz bukni..

-  Figyu nem akartam csak..- de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert aki mögöttem ül odajött hozzám.

- Bocsi nem akartam bajt hozni a fejedre, csak tényleg nem tudtam a feladatot Bocsi még egyszer.

- Semmi baj .Ez minden órán ilyen ez a manusz. Olyan, mint valami kerti törpe- Ezen mind nevetni kezdtünk Még Hanna is. Szépen sugalltam a szememmel, hogy hagyjon minket kettesben és nem is nagyon zavartatta magát, elment.

- Amúgy Anthony vagyok-mutatott nekem egy 1000 wattos mosolyt és éreztem, hogy elvörösödök. -Én pedig Stella. Nem jössz le a büfébe?- ennél hülyébbet nem is tudtam volna  fel tenni neki .Mindegy rábólintott és már  mentünk is le a lépcsőn, ha nem látom meg Justint a többi focistával együtt. Ijjj, nem akartam lemenni. És akkor jön a kérdés:Akkor mikor megyek le a büfébe? Soha, mert ezek a barmok mindig ott vannak, és ott szívatják a népet eléggé durván. Hirtelen , megtorpantam és Anthony nem tudta mi a bajom. Csak felhúzta az egyik szemöldökét és inkább visszaszaladtam a terembe és ott hagytam. Nem jött utánam, de nem is volt baj…

Következő óránk tesi volt, amit gyűlölök. Hannával gyorsan átöltöztünk és menni kellett futni a pályára. Na a pálya úgy nézett ki, hogy kívül volt a futó rész, belül pedig a füves rész ahol a fiúk szoktak lenni. Nem is lett volna baj, ha nem egyszerre van az osztálynak tesie. A mi tanárunk mindig futtatott minket, a fiúk tanára semmit nem csináltatott velük! Úgyhogy nézték, ahogy futunk és közben röhögtek meg fütyültek nekünk. Mindig lehajtott fejjel futottam. Már az utolsó körben voltam, amikor Justin odaszólt nekem:

- Baby, gyorsabban!- mondta mire oda fordítottam a fejem és egy szemforgatással válaszoltam. És abban a pillanatban valaki belém jött és elestem. Nagyon fájt, mert megütötte a fogamat és közben rám esett. Majdnem megfulladtam.

- Jaj bocsi nem akartam. Bocsi még egyszer- nagyon ismerős volt a hang. Anthony volt az még mindig rajtam feküdt. Nagyon közel volt hozzám. Szinte éreztem a leheletét. Gyönyörű szeme volt.

*-*.Érezem az arcomon, hogy elvörösödök. Istenem, miért…..Gyorsan felsegített és addigra odaért a tanár is. Mondtam, hogy nem fáj semmim, de felküldött a gyengélkedőbe. Kaptam egy fájdalom csillapítót, de nem is fájt semmim.

Egész órán bent voltam, és amikor csengettek akkor elengedett. Akaratos egy nő, meg kell mondani. Gyorsan megkerestem Hannát, de útközben belefutottam Justinba megint. Mindig azt hiszi, hogy a barátnője vagyok, de egy szóval sem mondtam neki.

-       -   Cica fáj valami?- kérdezte egy kis „beteg” mosoly benne volt. Nem válaszoltam neki csak mentem volna, de nem engedett csak visszahúzott. Nagyon közel került hozzám. - Ugye tudod, hogy egyszer az enyém leszel?- gyorsan kitéptem a kezemet a szorításából és tovább mentem. Valamit mondott, de nem nagyon érdekelt. Na gyorsan megkerestem Hannát, hogy elinduljunk haza, de nem találtam sehol sem. Az egész iskolát körbejártam, de nem találtam. Aztán eszembe jutott:Leskelődik. Bele volt habarodva Calum-ba, aki Justin haverja volt. Az egyik legjobb haverja. És ezt onnan tudtam, hogy Hanna mesélte,amikor eljön hozzánk. Ezért is akarta, hogy összejöjjek Justinnal, mert milyen szép párt alkotnánk. Mondtam neki, hogy egy ekkora arcú gyerekkel soha.(bocsi Belieberek,de amúgy  én is az vagyok…..másik részbe szebbet írok róla ;))

Nem is akartam szólni neki, hogy jöjjön, csak elindultam egyedül haza. Anyáék már otthon voltak. Amikor beértem megcsapott az étel illata.

-          Mi volt ma a suliba?- kérdezte anya- Semmi –jött a válasz és már be is csaptam a szobám ajtaját.

Gyorsan megnéztem a Facebook-ot és 4 ismerős felkérésem volt:Anthony, Thomas Eric és Colton. Mindegyiket visszajelöltem és gyorsam megnéztem az értesítéseket is.40 volt, de a fele Justintól. Minden egyes képén megjelöl, amin az akkori „barátnőjével van” .De minek??És ha nem lenne elég volt vagy 5000!! ismerőse és 75%-ban csajok .De nem értem a logikáját semmiben….

Lementem vacsizni, ami eléggé csendes volt , szóval tudtam, hogy van valami. Apa megköszörülte a torkát és a családfő szólalni készült :D

- Stella, emlékszel még Gyuri bácsira?

- Igen- eléggé rossz emlékeim vannak róluk.

- Rendben. Anyáddal szerettük volna elmondani neked, ide jönnek és itt fognak lenni egy ideig és Oscar is jönni fog velük aki….

De itt nem tudta befejezni, mert elkapott a röhögés és a fuldoklás egyszerre. Oscart 5 évesen láttam utoljára. Akkor is végig szívattam szegény gyereket. Tudjátok kis duci volt és 5 évesen nem tudtam, mi bántja meg az embereket, és nem gondoltam át azokat a dolgokat, amiket kiejtettem a számon.

-          Ezen mi volt a nevetséges?- kérdezte apa szigorú tekintettel, amitől befejeztem. - Na itt lesznek  és szeretném ha örömmel fogadnád őket. Nem akarok olyan esetet mint múltkor. Jövő héten jönnek és befognak nézni hozzánk. - mondani akartam valamit, de inkább nem mondtam, mert apát nem akartam  megbántani, mert mégis a testvéréről van szó…

Befejeztem a vacsit és vissza rohantam a szobámba, házit csinálni. Egy ideig ültem felette, de nem tudtam miről van szó, mert valami pontosabban valaki miatt  nem tudtam koncentrálni. Anthony. Hihetetlen. Már a bemutatkozásomat elrontottam a félelmemmel amikor nem akartam lemenni a büfébe és amikor összeütköztünk. De egy dolog aggaszt csak: Justin . Nem azt mondom, hogy ő lenne az utolsó még akkor sem csak..nekem „csapja a szellet”, de közben meg minden szünetben más lány csókolja. Most ha együtt lennénk…el se merem képzelni, akkor mi lenne.

Anthony-t meg nem is ismerem csak ma láttam meg és ép, hogy váltottunk pár mondatot. A haverjait meg nem is ismerem…Elmentem fürdeni majd amikor visszaértem a sötét szobában a telefonom csörögött…..

Hát ennyi lenne, ha tetszett pipáljatok iratkozzatok fel és komizzatok. Ahogy látjátok, nem kell bejelentkezni,ahhoz hogy komizzatok.De ha már névtelenül írtok pls neveteket ne felejtsétek el! :D H a szeretnétek kövi rész akkor KOMIZZATOK!Köszi nektek :*

Puszi:Stefi :*