1.rész

Reggel rohantam a suliba, mert szokásosan megint késni fogok. Megint elaludtam. Szaladtam, közben majdnem kiszakadt a tüdőm, annyira siettem. Láttam, hogy már senki sem volt kint. Amikor bementem gyorsan felmutattam az azonosító kártyámat és már szaladtam is a lépcsőhöz. Pont beakartam kanyarodni, amikor valakibe beleütköztem egy nagyot. El is estem volna, ha nem fog meg. Annyira szégyelltem magam, hogy nem mertem felemelni a fejemet, hanem csak ki préseltem a fogaim közül egy „köszi”-t majd szaladtam fel a lépcsőn.

Amikor kinyílt az ajtó az egész osztály engem nézett, de nem érdekelt, mert ott volt a matek tanár szúrós tekintete rám, ami nekem elég is volt. Nem ülhettem le, mert elkérte az ellenőrzőm, de nem mondott semmit. Visszaadta és mondani akart valamit, de megint kinyílt az ajtó. Az egész osztály megint oda nézett. Minden lánynak nyitva maradt a szája. Én nem tudtam, mert az ajtónak háttal voltam. Amikor megfordultam akkor megértettem miért, mert nekem is úgy maradt.

5 fiú volt a küszöbön és láttam, hogy újjak. mert eddig nem is láttam itt őket. Hát hogy is mondjam….ÁLLATI HELYESEK VOLTAK!!! *-*

- Na végre ,hogy megérkeztek. Az igazolásokat kérem-mondta majd a kezét nyújtotta és mindegyiket megnézte-….igen akkor ott hátul van 5 pad foglaljanak helyett-mutatott hátra és elmentek. De én még mindig ott álltam és bambultam. Mr.Braun felhúzta az egyik szemöldökét és rám nézett.

- Ms.Hood nem szeretne leülni?- kérdezte majd hátra mentem a helyemre, ami mögött az egyik fiú ült. Szuper. Holt biztos, hogy egész órán szorongani fogok, ha itt fog mögöttem ülni….Elővettem a felszerelést és írtam, amit a tanár a táblára, de nem tudtam figyelni . Mindig azon járt az eszem mit csinálhatnak hátul. Majd valaki elkezdte bökdösni a hátam. Szép lassan hátra néztem és csak egy valamit vettem észre: az ellenállhatatlan mosolyát.

- Bocsi, de most miről is beszél. Te érted?- kérdezte, de nem tudtam válaszolni, mert csak a mosolyát tudtam nézni. Mind kettőnknek kellemetlen volt, mert:1 nem válaszoltam neki csak a száját bámultam, a 2. az hogy ezt a tanár is észre vette…

Ezután akkora ordibálás lett, hogy kiküldött az óráról egy órai munka egyessel és egy igazolatlannal…

Amikor ki csengettek Hanna nagyon gyorsan szaladt ki hozzám. Amikor odaért felálltam és megöleltük egymást. Már is jobb kedvem volt…

- Ez mi volt? Tudod, hogy mindig figyel téged, de is tudhattad volna, hogy úgy is lefogsz bukni..

-  Figyu nem akartam csak..- de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert aki mögöttem ül odajött hozzám.

- Bocsi nem akartam bajt hozni a fejedre, csak tényleg nem tudtam a feladatot Bocsi még egyszer.

- Semmi baj .Ez minden órán ilyen ez a manusz. Olyan, mint valami kerti törpe- Ezen mind nevetni kezdtünk Még Hanna is. Szépen sugalltam a szememmel, hogy hagyjon minket kettesben és nem is nagyon zavartatta magát, elment.

- Amúgy Anthony vagyok-mutatott nekem egy 1000 wattos mosolyt és éreztem, hogy elvörösödök. -Én pedig Stella. Nem jössz le a büfébe?- ennél hülyébbet nem is tudtam volna  fel tenni neki .Mindegy rábólintott és már  mentünk is le a lépcsőn, ha nem látom meg Justint a többi focistával együtt. Ijjj, nem akartam lemenni. És akkor jön a kérdés:Akkor mikor megyek le a büfébe? Soha, mert ezek a barmok mindig ott vannak, és ott szívatják a népet eléggé durván. Hirtelen , megtorpantam és Anthony nem tudta mi a bajom. Csak felhúzta az egyik szemöldökét és inkább visszaszaladtam a terembe és ott hagytam. Nem jött utánam, de nem is volt baj…

Következő óránk tesi volt, amit gyűlölök. Hannával gyorsan átöltöztünk és menni kellett futni a pályára. Na a pálya úgy nézett ki, hogy kívül volt a futó rész, belül pedig a füves rész ahol a fiúk szoktak lenni. Nem is lett volna baj, ha nem egyszerre van az osztálynak tesie. A mi tanárunk mindig futtatott minket, a fiúk tanára semmit nem csináltatott velük! Úgyhogy nézték, ahogy futunk és közben röhögtek meg fütyültek nekünk. Mindig lehajtott fejjel futottam. Már az utolsó körben voltam, amikor Justin odaszólt nekem:

- Baby, gyorsabban!- mondta mire oda fordítottam a fejem és egy szemforgatással válaszoltam. És abban a pillanatban valaki belém jött és elestem. Nagyon fájt, mert megütötte a fogamat és közben rám esett. Majdnem megfulladtam.

- Jaj bocsi nem akartam. Bocsi még egyszer- nagyon ismerős volt a hang. Anthony volt az még mindig rajtam feküdt. Nagyon közel volt hozzám. Szinte éreztem a leheletét. Gyönyörű szeme volt.

*-*.Érezem az arcomon, hogy elvörösödök. Istenem, miért…..Gyorsan felsegített és addigra odaért a tanár is. Mondtam, hogy nem fáj semmim, de felküldött a gyengélkedőbe. Kaptam egy fájdalom csillapítót, de nem is fájt semmim.

Egész órán bent voltam, és amikor csengettek akkor elengedett. Akaratos egy nő, meg kell mondani. Gyorsan megkerestem Hannát, de útközben belefutottam Justinba megint. Mindig azt hiszi, hogy a barátnője vagyok, de egy szóval sem mondtam neki.

-       -   Cica fáj valami?- kérdezte egy kis „beteg” mosoly benne volt. Nem válaszoltam neki csak mentem volna, de nem engedett csak visszahúzott. Nagyon közel került hozzám. - Ugye tudod, hogy egyszer az enyém leszel?- gyorsan kitéptem a kezemet a szorításából és tovább mentem. Valamit mondott, de nem nagyon érdekelt. Na gyorsan megkerestem Hannát, hogy elinduljunk haza, de nem találtam sehol sem. Az egész iskolát körbejártam, de nem találtam. Aztán eszembe jutott:Leskelődik. Bele volt habarodva Calum-ba, aki Justin haverja volt. Az egyik legjobb haverja. És ezt onnan tudtam, hogy Hanna mesélte,amikor eljön hozzánk. Ezért is akarta, hogy összejöjjek Justinnal, mert milyen szép párt alkotnánk. Mondtam neki, hogy egy ekkora arcú gyerekkel soha.(bocsi Belieberek,de amúgy  én is az vagyok…..másik részbe szebbet írok róla ;))

Nem is akartam szólni neki, hogy jöjjön, csak elindultam egyedül haza. Anyáék már otthon voltak. Amikor beértem megcsapott az étel illata.

-          Mi volt ma a suliba?- kérdezte anya- Semmi –jött a válasz és már be is csaptam a szobám ajtaját.

Gyorsan megnéztem a Facebook-ot és 4 ismerős felkérésem volt:Anthony, Thomas Eric és Colton. Mindegyiket visszajelöltem és gyorsam megnéztem az értesítéseket is.40 volt, de a fele Justintól. Minden egyes képén megjelöl, amin az akkori „barátnőjével van” .De minek??És ha nem lenne elég volt vagy 5000!! ismerőse és 75%-ban csajok .De nem értem a logikáját semmiben….

Lementem vacsizni, ami eléggé csendes volt , szóval tudtam, hogy van valami. Apa megköszörülte a torkát és a családfő szólalni készült :D

- Stella, emlékszel még Gyuri bácsira?

- Igen- eléggé rossz emlékeim vannak róluk.

- Rendben. Anyáddal szerettük volna elmondani neked, ide jönnek és itt fognak lenni egy ideig és Oscar is jönni fog velük aki….

De itt nem tudta befejezni, mert elkapott a röhögés és a fuldoklás egyszerre. Oscart 5 évesen láttam utoljára. Akkor is végig szívattam szegény gyereket. Tudjátok kis duci volt és 5 évesen nem tudtam, mi bántja meg az embereket, és nem gondoltam át azokat a dolgokat, amiket kiejtettem a számon.

-          Ezen mi volt a nevetséges?- kérdezte apa szigorú tekintettel, amitől befejeztem. - Na itt lesznek  és szeretném ha örömmel fogadnád őket. Nem akarok olyan esetet mint múltkor. Jövő héten jönnek és befognak nézni hozzánk. - mondani akartam valamit, de inkább nem mondtam, mert apát nem akartam  megbántani, mert mégis a testvéréről van szó…

Befejeztem a vacsit és vissza rohantam a szobámba, házit csinálni. Egy ideig ültem felette, de nem tudtam miről van szó, mert valami pontosabban valaki miatt  nem tudtam koncentrálni. Anthony. Hihetetlen. Már a bemutatkozásomat elrontottam a félelmemmel amikor nem akartam lemenni a büfébe és amikor összeütköztünk. De egy dolog aggaszt csak: Justin . Nem azt mondom, hogy ő lenne az utolsó még akkor sem csak..nekem „csapja a szellet”, de közben meg minden szünetben más lány csókolja. Most ha együtt lennénk…el se merem képzelni, akkor mi lenne.

Anthony-t meg nem is ismerem csak ma láttam meg és ép, hogy váltottunk pár mondatot. A haverjait meg nem is ismerem…Elmentem fürdeni majd amikor visszaértem a sötét szobában a telefonom csörögött…..

Hát ennyi lenne, ha tetszett pipáljatok iratkozzatok fel és komizzatok. Ahogy látjátok, nem kell bejelentkezni,ahhoz hogy komizzatok.De ha már névtelenül írtok pls neveteket ne felejtsétek el! :D H a szeretnétek kövi rész akkor KOMIZZATOK!Köszi nektek :*

Puszi:Stefi :*